Tanítások

Ha nincs irányod, minden probléma nagy probléma, és sok szenvedést okoz.
De a mi gyakorlásunk a csak menj egyenesen – ne ellenőrizd az én-enyém-nekemet!

Ha ragaszkodsz az ötletedhez vagy a meggyőződésedhez, akkor lények megsegítése nem lehetséges.

Ha semmihez sem ragaszkodsz, akkor szabad vagy.
Ha bármit megtartasz akadályoztatva vagy.
Amikor látsz, amikor hallasz, amikor szagolsz nem különülsz el a világegyetemtől.
De amikor a gondolkodás megjelenik, akkor minden eldől és elkülönül.

Kérdés: Manapság sok családban mindkét szülőnek dolgoznia kell. Nekik is vannak gyermekeik és társadalmi kötelezettségeik. Hogyan tudnak a szülők megélni, családot alapítani, és hogy lesz még idejük gyakorolni?

Buddha azt tanította, hogy az emberi lények eredeti hibája az, hogy különálló entitásnak tekintjük magunkat.
Hogyan ébredünk fel a különélés illúziójából?

Ha van ez az emberek segítésének a kategóriája, akkor nem tudsz segíteni senkinek sem.
Olyan ez, mintha egy csecsemő vagy kisgyermek szülője lennél, és hallod, hogy sírnak az éjszaka közepén, nem ülsz ott és nem azt mondod: „Hogyan segíthetek ennek a személynek?”

Olyannyira nehézzé válik, hogy ne önmagunkra és a vágyainkra összpontosítsunk. Ez a legnagyobb probléma: az akarás, a vágyakozás... néha egész nap csak akarunk és vágyakozunk. Felébredni annyit tesz, mint megállni. Megállni és szemügyre venni az előttünk álló helyzetet: hogyan segíthetünk?

Ez Buddha teljes csendjének elméje. Amikor ülsz, légy csendben. Amikor mantrázol, légy csendben. Amikor meghajolsz, eszel, beszélsz, sétálsz, olvasol vagy vezetsz, egyszerűen csak maradj csendben. Ez a mozdulatlan tudat megőrzése, ami nem más, mint a „csináld” tudata. Ezt nevezzük próbálkozó tudatnak.

Réges-régen Szung Szán zenmestertől hallottam: „Egyik a másik után minden dologban megvan. Egyik a másik után minden teljes.”

Taoista éneklés, konfuciánus éneklés, keresztény éneklés vagy buddhista éneklés nem számít.

Mit csinálsz ezen a világon? Mi az életed iránya? Mi az életed célja? Csak önmagadért?

Lehetséges valójában látni, mi történik ebben a pillanatban. Ha tisztán látunk, akkor lehet világosan válaszolni rá. De ha nem látunk tisztán, sosem fogunk tudni tisztán reagálni rá. 
Tehát ezért van az, hogy a buddhista tanításban a helyes látás az átjáró minden másba.