Amikor visszatérünk a nem tudom-hoz, a munkánk mindig ott van előttünk. Valójában az egész életünk csak ez a pillanat! De ha mindig visszatérünk a kedvelés vagy nemtetszés birodalmába, akkor sosem találjuk meg a munkánkat.
Nyisd ki az ajándékot! Belül csak nem tudom. Ilyen drága ajándék, és mégis kevesen fogadják el. Elfogadni azt jelenti, hogy elhagyjuk az ismertet, és ez félelmetes lehet. És mégis, a nem tudás nagyon ismerős terület mindannyiunk számára, egy hely, ahol erőt kaphatunk.
Ellentétes világokról, abszolút világról vagy teljes világról beszélni olyan intellektuális stílus, ahol több magyarázatra, több elemzésre van szükség. A zen csak a pillanat világára mutat, ennek a pillanatnak a világára.
A mi feladatunk az, hogy igazán felfedezzük mi a saját tapasztalatunk. Ne aggódj túlságosan azon, amit a buddhizmus mond! Használd a gyakorlatot, hogy felfedezd a saját tapasztalataidat, és használd ezt a tapasztalatot, hogy elérd az igaz önvalódat és segíts minden lényen!
Van isten vagy teremtő? Vallás-e a buddhizmus, vagy csak Buddha tanításának gyakorlása?
Buddhától olyanokat kérdeztek, mint: „Miért jelent meg az univerzum?” – „Van olyan lény, aki létrehozta az univerzumot?” Ilyesmik. – „Él még a Tathágata a test halála után is?”
Aztán hallgatott.
Itt van még egy történet, amely Szangha (Közösség) előnyére utal.
Egy szerzetes tízéves szóló visszavonulásra indult egy barlangban magasan a hegyekben. Mikor áthaladt a hegy alján, találkozott egy gazdával, aki megkérdezte tőle, merre tart.
Noha a gyakorlásnak sokféle megközelítése létezik, a szanghával való gyakorlás - együttes cselekvés - a legerősebb. Arra késztet, hogy szembesüljünk korlátainkkal, és így segít meghaladni azokat.
Még ha megérted is Buddha összes beszédét, ha nem tudod felmutatni ezt a megértést, amikor felszólítják, az semmit sem ér. A száraz megismerés nem segíthet az életeden.
Ha eljössz a Zen központba, senki sem kérdezi meg, miben hiszel, és senki nem mondja meg, hogy mit higgy. Elmondjuk a gyakorló formáinkat: hogyan meditálj, hogyan kántálj és így tovább. Hogy mit hiszel, az a te dolgod.
Ahogy gyakorolunk, ez a „teérted” tudat lassan a miénkké válik. Ez a tanítás kezdete és vége.
Tehát ha csak akkor gyakorolsz, amikor gyakorolni akarsz, és akkor nem gyakorolsz, amikor nem akarsz gyakorolni, akkor ez egy alapvető probléma.
Követed a vágyad szeleit, és ez vezet a szenvedéshez.
A Buddha tanítása nagyon egyszerű.
