A Biblia szerint Isten teremtett mindent.
A Buddhizmus szerint a tudat teremt mindent.
A filozófia szerint a tudatosság csinál mindent.
A szútra szerint minden az ürességből jön.
Melyik a helyes?
Ha nem gondolkodsz nincs név és nincs forma.
Ki csinálta ezt a név és forma világot?
Tudod?
Ha nem érted menj és igyál tejet!
Ez a tej megtanítja neked.
Kérdés: Keresztény vagyok, és szeretném megkérdezni: van-e valami, amit fontosnak tartana, hogy megértsünk, de amit mi, keresztények, hajlamosak vagyunk nem megérteni?
Szung Szán zen mester: A kereszténység szerint Isten teremtett mindent: a jót és a rosszat, az eget és a földet, az embereket, az állatokat és így tovább. Hat napig dolgozott, aztán megpihent.
A buddhizmusban viszont nincs eredendő ok vagy teremtő. Nincs jövés, nincs menés, nincs létezés, nincs nemlétezés. Ezek mind az ellentétpárokban való gondolkodásból fakadnak. Nap és hold, világosság és sötétség, nappal és éjszaka – ezek mind nevek. A nevek világa az ellentétekben gondolkodás világa. Az „Isten” is név, és ez is az ellentétekben gondolkodáshoz tartozik. Az igazi Istennek nincs neve, nincs formája. Ahol nincs név és forma, ott nincs jövés és menés, és nincs ellentétekben gondolkodás sem. Ami minden néven és formán túl van, az mindig ragyog. Ez az igazi Isten.
A buddhizmus célja, hogy megtaláljuk az elsődleges pontot. Mi ennek a világegyetemnek a kiindulópontja? A Biblia szerint Isten teremtett mindent. De mi Isten kiindulópontja? Honnan ered Isten?
Manapság kevés fiatal áll szerzetesnek vagy apácának. Amikor Párizsban jártam, egy nagy katolikus egyetem bezárta kapuit. Elfogytak a hallgatók! Ahol jól megy az embereknek, ott nincsenek fiatal szerzetesek, csak idősek. Más korban élünk, és másképp gondolkodunk. Régen a vallásban elég volt egyszerűen hinni Istenben. Ma az emberek azt kérdezik: milyen vallás segít nekem, és milyen vallás segít a társadalomnak? Mindegy, hogy valaki szerzetes-e. Az emberek nyitottak az új gondolatokra, a vallás új formáira, talán egy kis meditációra is.
Nagy változások idejét éljük, és a vallásoknak is alkalmazkodniuk kell. Változtatniuk kell azon, ahogyan tanítanak. Sok embernek ma már kevés, hogy egyszerűen higgyen Istenben. Meg akarják érteni: mi Isten? Mi az igazi önmagam? A Bibliában ez áll:
„Én vagyok az út, az igazság és az élet.”
Mi ez az „én”? Ez az „én” Isten? Ez az Isten különáll tőlem? Ha nem áll külön tőlem, akkor Isten és én ketten vagyunk, vagy egyek? A meditáció gyakorlása során mélyebb szinten is választ kaphatunk ezekre a kérdésekre. Akkor érthetjük meg igazán a vallást és ezt a világot. A meditációban minden ellentét egyetlen pontban találkozik. Hívhatjuk tudatnak, Istennek, dharmának vagy igazságnak. Sokféle nevet adhatunk neki, de ez a pont minden név és forma előtti.
Ha csak az Istenbe vetett hitről beszélünk, rengeteg kérdés merül fel. Hol van Isten? A testünkön belül vagy kívül? Van, aki azt mondja, hogy Isten az égben van. Ma már űrhajók járják a világűrt, mégsem találnak ott semmiféle Istent, mert az egész tér görbült. Itt van Isten? Vagy itt? Az igazi Istennél nincs olyan, hogy belül vagy kívül. Nincs neve, nincs formája.
Ma sok keresztény szereti Thomas Merton könyveit. Ő a Biblia szavainak elemzésén túl a zen meditációt is megértette és gyakorolta. Így kapcsolatba került igazi önmagával, és erről a kapcsolatról írt. Ezért olyan népszerűek a könyvei.
Mindegy, milyen vallást követsz, vagy hogyan gyakorolsz. Miért csinálod? Nagyon fontos, hogy tisztán lásd, merre tartasz. Ha az irány világos, az életed is világossá válik. Ha csak a saját vallásodhoz és a saját elképzeléseidhez ragaszkodsz, bajban vagy. Ha elengeded azt, hogy „az én vallásom”, „az én gyakorlatom”, tisztán látod az irányt, és csak próbálkozol, próbálkozol, próbálkozol, akkor eljutsz valahová. A legfontosabb, hogy tisztán lásd az irányt, és kitartóan próbálkozz.
A zen tudat azt jelenti, hogy elengedsz minden elképzelést és minden formát. Ha tisztán látod az irányt, és mindent maradéktalanul elengedsz, akkor eljutsz valamire. És amikor erre eljutsz, kapcsolatba kerülsz minden mással.
A vallások olyanok, mint a hegycsúcsra vezető különböző utak. A csúcs jól kivehető. Ez a kiindulópont. Sok út vezet oda: van keleti, nyugati, déli és északi út. Amikor az emberek nekivágnak a hegynek, folyton azon vitatkoznak, hogy „az én utam a helyes, a tiéd rossz”. A hegy lábától azonban még nem látják a csúcsot, ezért olyan görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy „az én utam”. Ha tisztán látod az irányt, és kitartóan próbálkozol, egyszerűen csak mész felfelé, lépésről lépésre. Így nem arra pazarolod az erődet, hogy másokkal vitatkozz, vagy az elképzeléseik ellen harcolj. Csak gyakorolsz. Így érhetsz fel a csúcsra.
A hegycsúcsra vezető különböző utakat a tudatunk teremti. De mi a tudat? Ha pusztán az értelmeddel próbálod megérteni, nem találod meg. A tudatunk nagyon nagy, és közben nagyon kicsi is. A leghegyesebb tű sem érintheti meg, mert kisebb a tű hegyénél. Ugyanakkor nagyobb az egész világegyetemnél. Néha nagyon világos, néha nagyon sötét. Ha megalkotod azt, hogy „az én utam”, azt is megalkotod, hogy „az én tudatom”. Ha viszont elengeded azt, hogy „az én tudatom”, Buddhává válsz. Onnantól bármelyik út felvisz a csúcsra.
Ha uralod a tudatodat, mindent uralsz. De ha azt mondod: „Én uralom a tudatomat”, akkor mi az, ami a tudatot uralja? Egy másik tudat uralja, vagy egyáltalán nincs ott semmiféle tudat? És hogyan uralod a tudatodat? Hol van a tudatod? Te és a tudatod két külön dolog vagytok, vagy egy? Ugyanaz a kettő, vagy különbözik? Nagy baj! Ez mind csak gondolkodás. BUMM! Engedd el az egészet, jó? Ne gondolkodj!
A Gyémánt szútra azt mondja:
„Minden mulandó. Tisztán látni annyi, mint felismerni, hogy semmi sem az, aminek látszik. Amikor eltűnik mindaz, ami megjelenik, és mindaz, ami nem jelenik meg, beáll a teljes csend. Ekkor megláthatod a Buddha-természetet.”
De ha minden mulandó, akkor én is mulandó vagyok, és Buddha is mulandó. Akkor hogyan láthatom meg Buddhát? Hogyan láthatja meg a mulandó a mulandót?
Ha a Biblia vagy a Gyémánt szútra szavait vizsgálgatod, az mind csak mérlegelés, ellentétekben gondolkodás. Az igazságban nincsenek ellentétek. Ahol nincsenek ellentétek, ott van az abszolútum. Ha folyton azt mérlegeled, mi helyes, semmi sem helyes. Ha nem mérlegelsz, minden helyes. Ez a zen. A Gyémánt szútra azt tanítja, hogy a csend többet ér a szentségnél. A Biblia pedig azt mondja:
„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten.”
Ez a csendes tudat nagyon fontos. De hogyan adhatnám át neked ezt a csendes tudatot? Buddha felemelt egy virágot, és csak Mahákásjapa mosolygott. Buddha erre azt mondta: „Átadom neked az igazi dharmámat.” Buddha itt nagyot hibázott. Ha én lettem volna Mahákásjapa, azt mondtam volna: „Köszönöm, Buddha, de nekem már van dharmám.” Na, akkor Buddhának lett volna gondja!
A dharma eleve ott van mindenkiben. Az igazság is ott van mindenkiben, és mindenkiben ott van a helyes út és a helyes élet. Mindenkiben eleve ott van az, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Akkor miért kellene bárkinek is valaki mástól megkapnia mindezt? Már azzal hibát követsz el, hogy kinyitod a szádat. A dolgunk mégis az, hogy minden lénynek segítsünk. Ezért csak arra használjuk a szánkat, hogy a dharmát tanítsuk és minden lénynek segítsünk. Ezt nevezzük a „nyelv szabályának”.
Ha kitartasz a próbálkozásban, és megőrzöd a „nem tudom” tudatát, akkor a belső középpontod egyre erősebb lesz, egyre erősebb, egyre erősebb. Akkor minden, amit hallasz, szagolsz, látsz, ízlelsz vagy tapintasz, többet mond majd Buddha szavainál, többet a Biblia szavainál. Ez a megvilágosodás. Akkor minden lényt megszabadíthatsz a szenvedéstől.
