[a kóan gyakorlaton] Az okosság nem fog segíteni rajtad. Lehet, hogy hallottál már olyan szavakat, mint a „spontán”, hogy leírják, mi szükséges a kóanok megválaszolásához, de ez nem kezd el a dolog lényegéhez vezetni. Kóanok olyan szinten működnek, amely sokkal alapvetőbb, mint a beszéd, sokkal alapvetőbb, mint a gondolkodás.
Az egyik első kóan, amivel az emberek általában találkoznak, egy szerzetes, aki megkérdezi a nagy 9. századi mestert, Dzsósút, hogy van-e buddha-természete a kutyának. Dzsósú azt válaszolja, „mu”, azaz „nincs”. De ha megkérdezik, hogy van-e egy kutyának buddha-természete, és nemet mondasz, akkor tévedsz. Ha igent mondasz, tévedsz. Ha igent és nemet is mondasz, tévedsz. Ha nem mondasz se igent, se nemet, akkor is tévedsz. Rossz rossz rossz rossz.
Át kell vágnod a gondolkodáson, meg a nyelven! Valami sokkal alapvetőbbet, sokkal mélyebbet kell érintened, és a válaszodnak onnan kell jönnie.
Az életednek onnan kell jönnie.
