A Buddha megmutatta, hogy a rendkívül finom mentális tevékenységek világos láncolata mindig szenvedést eredményez. Mindegyik láncszem az előző láncszem okozata, a következő lánc szemnek pedig feltétele vagy okozója. Amikor nagyon kitartóan gyakorolsz, meditációd mélyén észlelni tudod e láncolatot, amint pillanatról pillanatra megjelenik és eltűnik az elmédben. Ám ha teljesen őrződ a nemtudom-tudatot magadban, akkor a függő keletkezés láncolata sohasem jelenik meg vagy tűnik el.
A lánc egyetlen gondolat megjelenésével kezdődik az elménkben: ez a tudatlanság.
A tudatlanság azt jelenti, hogy nem észleled, hogy e világ állandótlan, és azt hiszed, hogy valóságos vagy létező. Ez nagyon egyszerű. Amíg nem fogjuk fel e világ állandótlanságát, azt hisszük, hogy a gondolkodásunk és vele együtt minden más is, valóságos és maradandó, a léte pedig független.
A tudatlanság okozza azt, hogy ragaszkodunk a gondolatainkhoz, vágyainkhoz, és a testünk érzékeléséhez, mivel a tudatlanság az a finom hit, hogy mindezek a „dolgok” valóságosak.
E felmerülő tudatlanság valami ideához, valami mentális képződményhez vezet. E mentális képződmények másik neve karma, az a szokáserő, amit magunkkal hoztunk ebbe az életbe egy másikból.
A mentális képződményeink szokáserején keresztül megjelenik a tudat, ami egy maghoz hasonlítható, és annak a gondolatösszességnek a kezdeménye, hogy „én” vagyok.” Ebből a pontból kiindulva a gondolkodás és a tudat elkezdi létrehozni a név és forma birodalmát. Mihelyst létrehoztad ezt az „én vagyok” érzékelést, azon dolgok ideáit is létrehozod, amelyek nem részei ennek az „énnek,” a hat érzék: szem, fül, orr, nyelv, test, és elme itt kezdődik, és ezután az emberek belépnek az érintés birodalmába, vagy kapcsolatba kerülnek a név és forma világával. A hat érzékszerven kiváltott érzékeléseket érintkezésen keresztül tapasztaljuk. Ettől a ponttól kezdve az emberi tudatot teljes egészében a hat érzékkel kapcsolatos szokásszerű tapasztalásunk irányítja. Mert az érzékelésből vágy támad még több érzékelésre, és természetesen merül fel a vágy és ragaszkodás ezekhez az érzésekhez. „Kedvelem azt.” „Még többet akarok. Többre van szükségem.”
Efféle gondolatok merülnek fel benned. Az „én” nevet és formát hoz létre, és a hat érzéken keresztül hozzákapcsolódik e világhoz és annak számos érzetéhez. Azért valami fajta létezésben való hit is következik e folyamatból. „Gondolkodom, tehát vagyok.” „Látok, tehát vagyok.” „Hallok, tehát vagyok.” Ha valami létezik, akkor valami más szükségképpen nem létezik. Ez a létezés megteremtését jelenti. „Én élő vagyok." „Én harmincéves vagyok”.
Amikor a gondolkodásunk létezést hoz létre, akkor öregséget, szenvedést és végül halált is létrehoz. Ez a mi szenvedő világunk.
Íme a függő keletkezés láncolata. A Buddha megmutatta, hogy a szenvedés megszüntetése e láncszemek mindegyikének megszüntetését jelenti. Ez nagyon világos.
A függő keletkezés láncolata megmutatja, hogy én hozom létre a világomat. Az egész rendkívül rövid idő alatt történik. Ha a tudatlanság megjelenik az elmémben, akkor az élet és a halál is megjelennek. Én hozom létre a szenvedésemet. De honnan származik a tudatlanság? Hogyan lehet nem létrehozni a tudatlanságot?
Évekkel ezelőtt egy híres Sri Lanka-i szerzetes érkezett a Providence-i Zen Központba, hogy előadást tartson a hinajána buddhizmusról. Sok témáról beszélt két napon keresztül, és hosszasan tárgyalta a függő keletkezés tizenkét láncszemét. Miután befejezte az előadást, egy diák a következő kérdést tette fel: „Az imént arról beszélt, hogy a tudatlanság okoz mindent, a születést, öregkort, betegséget és halált is beleértve. A kérdésem az, hogy mikor jelent meg a tudatlanság. És miért?”
„A Buddha azt tanította, hogy a tudatlanság »önmagától« jelenik meg” - válaszolta a szerzetes.
De a válasz nem elégítette ki a diákot: „De hogyan jelenik meg »ön-magától«, és miért jelenik meg éppen önmagától? Ha mindent valami más okoz, mi okozza a tudatlanságot?”
Ekkor a szerzetes elakadt. Csak gondolkodott, gondolkodott, gondolkodott, de sehogyan sem sikerült felidéznie, hogy a szútrák mit mondanak erről. Teljesen összezavarodott, és nem tudott válaszolni. Hahahahaha!
Úgyhogy ez egy nagyon fontos pont: mikor jelenik meg a tudatlanság, és miért? Ha nagy eltökéltséggel gyakorolod a meditációt, végül meg fogod érteni ezt a pontot.
Nos, mikor jelenik meg a tudatlanság? Érted? [Nincs válasz.] Nem tudod? Hahahaha! A válasz nagyon-nagyon világos. Adok egy kis segítséget: ha kinyitod a szádat, megjelenik a tudatlanság. Ha felteszed a kérdést, miért jelenik meg a tudatlanság? Akkor már szintén jelen van. Ha kérdezel, azonnal megjelenik a tudatlanság. Ha nincs kérdésed. sohasem jelenik meg, és sohasem tűnik el. Tehát meg kell értened ezt a kérdést. Több gyakorlás szükséges! [Nevetés.]
Szung Szán zen mester – részlet a Zen iránytűje című könyvéből
Share: