“A Sangha-ban keresek menedéket; a kiválóak gyülekezetében, akik az Utat járják.”
Amikor két éve kopogtattam a Budapesti Zen Center ajtaján, nem is tudtam mi jött szembe. Aztán amikor az apát megkérdezte „miért jöttél ide?” nem is igazán tudtam felelni.
Világéletemben keresőknek tartottam magam. Sok helyen sok dolgot kerestem, sokszor sikerült is értékes dolgokat kiásnom, de azt, hogy ki az aki keres, hogy ki vagyok én, honnan jövök és hová távozom miután”létem ha végleg lemerül” ahogy a költő mondja, ezt sosem sikerült megtudnom. És végül ez a keresés vitt el a zen-hez is.
A kereső státusz maradt, mert konkrét válaszokat nem kaptam, de nagyon sok bátorítást igen, hogy találjam meg a saját, autentikus válaszaimat.
Karizmatikus emberek kézzel készített válaszait sem kaptam meg a saját kérdéseimre, de kaptam cserébe gyakorlási teret, hogy megjelenjenek ezek a válaszok.
Kaptam szimpla technikákat, amik közel sem egyszerűek, ehhez az emberi „technika órához”
És nem utolsósorban egy igazi közösséget akik kísérnek ezen az úton: szeretnivaló emberek megszámlálhatatlan emberi pillanatait, annak minden adott és kapott emberi valóságával.
Hálás vagyok a Buddháért (megvilágosodottért), a Dharmáért (a tanításért) és a Sangha-ért (közösségért) amiket „Három Drágakő”-nek vagy „Három Kincsnek” neveznek a buddhizmusban.
Hálás vagyok hogy részt vehettem ezen a hétvégén és tanúja lehettem a ceremóniáknak, amikben a Tan átadása történt formális keretekben. A hétvége mindent képvisel ami számomra ez a gyakorlás. A Tan átadása informálisan minden pillanatban benne van, és bízom benne, hogy mindenki segítségére lehet.
Köszönet 
A facebook post a többi kép megtekintéséhez