Koans (chinese: kung-an, korean: Kong-an, means “public case”) have their origin in the records of encounters between Zen practitioners in ancient China. Koans are probably best known for the unusual, seemingly non-rational quality of their questions, language and dialogues, and are not meant to be studied, analyzed or approached conceptually. The koan is a tool that helps us to return to our don’t-know-mind so that we can only clearly perceive and function. It is an essential part of Zen practice.
Dzsódzsú egyszer megkérdezte Nám Cson mestert: „Mi az igazi út?”
Nám Cson így válaszolt: „A mindennapi tudat az igazi út.”
„Akkor próbáljam megtartani, vagy sem?”
Nám Cson válasza: „Ha megpróbálod megtartani, máris hibázol.”
„Ha nem próbálom megtartani, hogyan tudom megérteni az igazi utat?”
Nám Cson válasza: „Az igazi út nem függ a megértéstől vagy meg nem értéstől. A megértés illúzió; a nem értés üresség. Ha teljesen eléred a nem gondolkodás igazi útját, az olyan, mint a tér, tiszta és üres. Akkor hát miért hozol létre jót és rosszat?”
Dzsódzsú ezt hallva megvilágosodott. Mit ért el Dzsódzsú?
Often, Zen students want to “keep it”. That is a big mistake. Zen means when you are doing something, just do it. You already know that understanding is illusion. Don’t be attached to your understanding! Correct practice means “How does your understanding get digested and become wisdom?” That is true everyday mind.
So why make kong-ans? Since everybody understands too much, we must use understanding medicine. What did Joju attain? If you open your mouth, it’s already a mistake. But if you are not thinking, the answer is pure and clear, always in front of you.
Zen master Seung Sahn