Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.

Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.

Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!

Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.

Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.

Figyelj a lépteidre!

Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!

Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.

Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.

Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?

A tűz forró, a víz hideg.

Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!

Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?

Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.

A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?

A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.

A járás zen. Az ülés is.

A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.

Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.

Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!

Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.

A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?

Az éhes kutya száraz csontot rág.

Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.

A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!

Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.

Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.

Esik, a föld nedves.

Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…

A rizskeksz képe elüti az éhséget?

Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.

A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.

Jön a tavasz, nő a fű.

A kezdetektől fogva semmi sem létezik.

A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.

Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?

Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!

Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.

Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!

Hópehely hullik az égő kemencére.

A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.

Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.

Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?

A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.

Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?

A szeretett gyermekben nincsen csúfság.

Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?

Amint prédikálsz a lényeg elveszett.

Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!