Jön a tavasz, nő a fű.

A rizskeksz képe elüti az éhséget?

Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!

Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.

Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.

Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!

Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.

Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…

A kezdetektől fogva semmi sem létezik.

Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.

Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?

A járás zen. Az ülés is.

A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!

Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?

Az éhes kutya száraz csontot rág.

Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.

A szeretett gyermekben nincsen csúfság.

A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?

Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.

Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!

Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?

Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!

Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.

Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.

Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.

Esik, a föld nedves.

Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?

Hópehely hullik az égő kemencére.

Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.

Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?

A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.

A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.

A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.

Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.

A tűz forró, a víz hideg.

Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!

Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.

Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!

Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.

Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!

Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.

A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.

Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.

A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.

Figyelj a lépteidre!

Amint prédikálsz a lényeg elveszett.

A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.

A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?

Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?