Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.

Amint prédikálsz a lényeg elveszett.

Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.

Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?

Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?

Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!

A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?

A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.

Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.

Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.

A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.

Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.

Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?

Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?

Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?

Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!

Az éhes kutya száraz csontot rág.

Figyelj a lépteidre!

Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!

Hópehely hullik az égő kemencére.

Jön a tavasz, nő a fű.

Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.

A tűz forró, a víz hideg.

Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.

Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.

Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!

Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.

A rizskeksz képe elüti az éhséget?

A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!

Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!

A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.

Esik, a föld nedves.

Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.

A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.

A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.

A kezdetektől fogva semmi sem létezik.

Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.

Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!

A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.

A járás zen. Az ülés is.

Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.

Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…

Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!

Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.

Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.

A szeretett gyermekben nincsen csúfság.

Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?

A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?

Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.