Hópehely hullik az égő kemencére.

Amint prédikálsz a lényeg elveszett.

A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?

Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?

Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.

Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?

Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!

Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?

Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?

A tűz forró, a víz hideg.

A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?

Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.

Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?

A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.

Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!

Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…

Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.

A járás zen. Az ülés is.

A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.

A kezdetektől fogva semmi sem létezik.

Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!

Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!

A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.

Az éhes kutya száraz csontot rág.

A szeretett gyermekben nincsen csúfság.

Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.

Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.

A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.

Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?

Esik, a föld nedves.

A rizskeksz képe elüti az éhséget?

Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!

A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.

Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.

Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.

Jön a tavasz, nő a fű.

Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.

Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.

Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.

Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.

Figyelj a lépteidre!

Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.

Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!

Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.

Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.

A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.

Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!

A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!

Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.