Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!

Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?

Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.

A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.

Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.

Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.

Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?

Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?

Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.

Figyelj a lépteidre!

Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!

A rizskeksz képe elüti az éhséget?

Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?

Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.

A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?

A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.

A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.

A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!

Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?

Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.

Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!

A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.

Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.

Hópehely hullik az égő kemencére.

Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!

Amint prédikálsz a lényeg elveszett.

Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.

Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.

Jön a tavasz, nő a fű.

Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.

Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.

Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.

Esik, a föld nedves.

Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.

A járás zen. Az ülés is.

Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!

Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.

Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?

A tűz forró, a víz hideg.

A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.

Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!

A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.

Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.

Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…

Az éhes kutya száraz csontot rág.

Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!

A szeretett gyermekben nincsen csúfság.

A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?

A kezdetektől fogva semmi sem létezik.