Gu Ja zen mester első elvonulása

Heti tanítás
vasárnap, 2019 július 21. - vasárnap, 2019 július 28.

Az ülőhelyem pont szemben volt a fa fallal. A falnak arról a kis darabkájáról hamarosan kiderült, hogy tele van folyamatosan változó képekkel. Gyönyörű tájképeket, réteket, fákat, állatokat, férfiak és nők arcát, táncoló, nevető és szeretkező embereket és sok minden mást láttam. Ezek a képek napokra teljesen elvarázsoltak és magukba szívtak, tudomást sem vettem a környezetemről. Egy napon azonban hirtelen minden kép eltűnt. A fal maradt olyanak, amilyen volt, erezettel, foltokkal, csomókkal. Egyszerű volt és nem változott. Ennek az egyszerű fának a látványa semmi korábban látotthoz nem volt hasonlatos. A szépsége annyira megérintett, hogy csendben elkezdtem sírni.  Csak néhány évvel később jöttem rá, hogy amit és ahogy a falon láttam, az csakis a tudatom eredménye. Ez kis fa fal darabka nyilvánvalóan úgy változott, ahogy a tudatom mozgott, és létrehozott dolgokat. Amikor tudatunk mozog, és megjelenik a gondolkodás, akkor a vonalakból, foltokból, színekből tigris ugrik elő, démonok fenyegetnek, sex és rock ’n’ roll bukkan elő. Pont így van ez a mindennapi életünkben is. A tudatunk fabrikál valamit, amiről azt gondoljuk, hogy igaz, és emiatt nevetünk, sírunk, és örülten vágyakozunk. Úgy vergődünk a saját tudatunk, mint halak a hálóban. Csakis akkor tudjuk a gondolkodásunkhoz való ragaszkodást elengedni, és kiszabadulni a hálóból, ha belátjuk, hogy a gondolkodásunk és tudatunk is szubsztancia nélküli. Ekkor minden, ahogy van, egyszerű és tiszta lesz. A fal fehér, az ég kék. Bármit is érzékelünk egyek vagyunk vele. Csak fehér és csak kék.