A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.

Hópehely hullik az égő kemencére.

A kezdetektől fogva semmi sem létezik.

A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.

Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?

Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?

Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?

Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.

A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.

Esik, a föld nedves.

A járás zen. Az ülés is.

A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?

Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?

Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!

A rizskeksz képe elüti az éhséget?

Jön a tavasz, nő a fű.

Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.

Az éhes kutya száraz csontot rág.

Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!

Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.

Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.

Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.

Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.

Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.

Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!

Amint prédikálsz a lényeg elveszett.

Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.

Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.

Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.

A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.

Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!

Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!

Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!

Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?

Figyelj a lépteidre!

Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.

A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!

Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…

Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.

Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?

Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.

A tűz forró, a víz hideg.

Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!

Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.

A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.

A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.

A szeretett gyermekben nincsen csúfság.

A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?

Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.