Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.

Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!

Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!

A rizskeksz képe elüti az éhséget?

A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.

Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!

Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!

A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.

Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.

Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.

Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.

Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?

Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!

Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.

Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.

Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?

A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.

Amint prédikálsz a lényeg elveszett.

Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?

Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!

A járás zen. Az ülés is.

Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.

Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!

Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.

Az éhes kutya száraz csontot rág.

A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.

Esik, a föld nedves.

Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.

Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.

Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?

A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?

Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…

A kezdetektől fogva semmi sem létezik.

Jön a tavasz, nő a fű.

A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!

A szeretett gyermekben nincsen csúfság.

A tűz forró, a víz hideg.

Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.

Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?

Hópehely hullik az égő kemencére.

Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.

Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.

A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?

Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.

Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.

Figyelj a lépteidre!

A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.

A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.

Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?