Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.

Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?

A tűz forró, a víz hideg.

Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.

Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.

Az éhes kutya száraz csontot rág.

Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!

Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!

Esik, a föld nedves.

Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.

A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.

Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?

A járás zen. Az ülés is.

A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?

A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.

A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.

A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.

Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.

Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.

Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?

A rizskeksz képe elüti az éhséget?

Jön a tavasz, nő a fű.

Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.

A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.

Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.

A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!

Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.

A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?

Amint prédikálsz a lényeg elveszett.

Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!

Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?

Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.

Figyelj a lépteidre!

Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!

Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!

A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.

A szeretett gyermekben nincsen csúfság.

Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!

A kezdetektől fogva semmi sem létezik.

Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.

Hópehely hullik az égő kemencére.

Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!

Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.

Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.

Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…

Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.

Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?

Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?

Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.