A szeretett gyermekben nincsen csúfság.

A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.

Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.

A tűz forró, a víz hideg.

A rizskeksz képe elüti az éhséget?

Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?

Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.

A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.

Amint prédikálsz a lényeg elveszett.

Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.

Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.

Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?

A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!

Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.

Az éhes kutya száraz csontot rág.

Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?

Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!

Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!

Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!

A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.

Figyelj a lépteidre!

Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!

Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.

A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?

Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!

Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.

Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!

Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!

Hópehely hullik az égő kemencére.

Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.

A kezdetektől fogva semmi sem létezik.

Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…

Esik, a föld nedves.

Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.

Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.

Jön a tavasz, nő a fű.

Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?

Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?

Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?

Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.

A járás zen. Az ülés is.

Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.

A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.

Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.

Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.

A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?

A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.

Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.

A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.