Jön a tavasz, nő a fű.

Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!

A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.

Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.

Figyelj a lépteidre!

A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?

Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?

Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?

Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.

Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.

Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!

Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.

A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.

A járás zen. Az ülés is.

Amint prédikálsz a lényeg elveszett.

Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.

Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.

Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…

Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?

Esik, a föld nedves.

Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.

A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.

Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!

Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!

Az éhes kutya száraz csontot rág.

Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.

A szeretett gyermekben nincsen csúfság.

Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!

Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.

Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.

A rizskeksz képe elüti az éhséget?

Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.

Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.

Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?

Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?

Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.

Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.

Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!

A tűz forró, a víz hideg.

Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!

A kezdetektől fogva semmi sem létezik.

A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.

Hópehely hullik az égő kemencére.

A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?

A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!

A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.

Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.

Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?

A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.