Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.

Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?

Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.

Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.

Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?

Esik, a föld nedves.

Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?

Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!

A rizskeksz képe elüti az éhséget?

A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.

Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…

Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!

A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!

Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.

Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.

A kezdetektől fogva semmi sem létezik.

A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.

A tűz forró, a víz hideg.

Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.

Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!

Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.

Az éhes kutya száraz csontot rág.

Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.

Figyelj a lépteidre!

A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.

Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.

Jön a tavasz, nő a fű.

A járás zen. Az ülés is.

A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?

Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.

A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?

Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?

Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!

Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.

Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!

A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.

A szeretett gyermekben nincsen csúfság.

A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.

Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!

Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.

Hópehely hullik az égő kemencére.

Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?

Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?

Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.

Amint prédikálsz a lényeg elveszett.

Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.

A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.

Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!

Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.