A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.

Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!

Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!

Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.

Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.

Amint prédikálsz a lényeg elveszett.

A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.

A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.

Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.

A kezdetektől fogva semmi sem létezik.

Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.

A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?

Az éhes kutya száraz csontot rág.

A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?

Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!

Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.

A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.

Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.

A rizskeksz képe elüti az éhséget?

Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.

Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?

A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.

Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…

Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.

A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!

Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!

Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?

Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.

Jön a tavasz, nő a fű.

Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.

Figyelj a lépteidre!

Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.

Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.

A szeretett gyermekben nincsen csúfság.

Esik, a föld nedves.

Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?

A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.

Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!

Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?

Hópehely hullik az égő kemencére.

Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?

Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!

Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!

Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.

A járás zen. Az ülés is.

Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?

Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.

A tűz forró, a víz hideg.

Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.