Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.
Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.
A kezdetektől fogva semmi sem létezik.
Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.
Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.
A járás zen. Az ülés is.
Amint prédikálsz a lényeg elveszett.
A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.
A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.
Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.
A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.
Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.
Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!
Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!
Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!
Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!
Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?
Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.
Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.
Esik, a föld nedves.
Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!
A rizskeksz képe elüti az éhséget?
Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!
Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?
Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?
Az éhes kutya száraz csontot rág.
Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.
Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…
Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.
A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!
Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?
Jön a tavasz, nő a fű.
A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?
A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.
Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.
A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.
Hópehely hullik az égő kemencére.
Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.
Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.
A tűz forró, a víz hideg.
A szeretett gyermekben nincsen csúfság.
A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.
Figyelj a lépteidre!
Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?
A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?
Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?
Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.
Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.
Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!
