A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!
A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.
Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?
Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?
Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.
A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?
Esik, a föld nedves.
A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.
Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.
Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!
Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.
Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?
Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!
Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.
Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?
Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!
A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.
A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.
A kezdetektől fogva semmi sem létezik.
Amint prédikálsz a lényeg elveszett.
Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.
Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…
Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!
A járás zen. Az ülés is.
Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!
A rizskeksz képe elüti az éhséget?
Figyelj a lépteidre!
Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.
A szeretett gyermekben nincsen csúfság.
Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?
Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!
Jön a tavasz, nő a fű.
Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.
A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.
Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.
A tűz forró, a víz hideg.
Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?
Az éhes kutya száraz csontot rág.
A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?
Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.
A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.
Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.
Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.
Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.
Hópehely hullik az égő kemencére.
Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.
Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!
Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.
Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.
