Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.
Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.
A rizskeksz képe elüti az éhséget?
Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?
A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.
A tűz forró, a víz hideg.
Figyelj a lépteidre!
Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.
A járás zen. Az ülés is.
Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.
Hópehely hullik az égő kemencére.
Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.
A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!
Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!
Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!
Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.
Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?
A szeretett gyermekben nincsen csúfság.
Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!
Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.
Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.
Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!
Esik, a föld nedves.
A kezdetektől fogva semmi sem létezik.
A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.
Amint prédikálsz a lényeg elveszett.
Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?
Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!
Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?
Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?
Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.
A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.
Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…
Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!
A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.
A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?
Az éhes kutya száraz csontot rág.
Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!
Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.
A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?
Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?
A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.
Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.
Jön a tavasz, nő a fű.
Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.
A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.
Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.
Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.
Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.
