Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!
Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.
Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?
A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.
A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?
A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!
Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.
Figyelj a lépteidre!
Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!
A szeretett gyermekben nincsen csúfság.
Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…
A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.
Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?
Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!
Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.
Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.
Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.
Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?
A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.
Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.
A rizskeksz képe elüti az éhséget?
Az éhes kutya száraz csontot rág.
Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?
Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.
Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.
Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!
Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?
Jön a tavasz, nő a fű.
Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.
A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.
A tűz forró, a víz hideg.
Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?
A kezdetektől fogva semmi sem létezik.
A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.
Hópehely hullik az égő kemencére.
Esik, a föld nedves.
Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.
Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!
A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?
Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.
Amint prédikálsz a lényeg elveszett.
Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.
Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!
A járás zen. Az ülés is.
Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.
Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.
A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.
Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.
Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!
