Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.
Amint prédikálsz a lényeg elveszett.
Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.
Az éhes kutya száraz csontot rág.
A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!
A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.
Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.
Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.
Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!
Esik, a föld nedves.
Jön a tavasz, nő a fű.
Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.
A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?
Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?
Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?
Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.
A rizskeksz képe elüti az éhséget?
A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.
A tűz forró, a víz hideg.
Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.
A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.
Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.
Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.
Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.
Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?
Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!
Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!
A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.
Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!
Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!
A kezdetektől fogva semmi sem létezik.
Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.
A szeretett gyermekben nincsen csúfság.
Figyelj a lépteidre!
A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.
Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?
Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?
Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?
Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!
Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…
A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.
A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?
Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.
Hópehely hullik az égő kemencére.
A járás zen. Az ülés is.
Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!
Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.
Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.
Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.
