Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!
Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.
Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.
Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!
Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.
A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.
Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!
A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.
A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?
Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?
A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.
Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.
Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.
Figyelj a lépteidre!
A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.
A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!
Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!
Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?
Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.
Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.
Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!
Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.
Hópehely hullik az égő kemencére.
Esik, a föld nedves.
A kezdetektől fogva semmi sem létezik.
Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.
A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.
Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.
Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…
Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!
Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?
A járás zen. Az ülés is.
A rizskeksz képe elüti az éhséget?
Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.
Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.
Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?
Az éhes kutya száraz csontot rág.
Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?
Jön a tavasz, nő a fű.
A szeretett gyermekben nincsen csúfság.
Amint prédikálsz a lényeg elveszett.
Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?
Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.
A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.
Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!
Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.
Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.
A tűz forró, a víz hideg.
A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?
