Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.
Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?
Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!
Az éhes kutya száraz csontot rág.
Hópehely hullik az égő kemencére.
Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?
Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.
A kezdetektől fogva semmi sem létezik.
Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.
Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.
A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?
Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?
A rizskeksz képe elüti az éhséget?
Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?
A szeretett gyermekben nincsen csúfság.
Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!
A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?
Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!
Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.
Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!
A tűz forró, a víz hideg.
A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!
Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?
Esik, a föld nedves.
Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…
Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.
Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.
A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.
Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.
Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.
Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.
Figyelj a lépteidre!
Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.
A járás zen. Az ülés is.
Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!
Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.
A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.
A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.
Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.
Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?
Amint prédikálsz a lényeg elveszett.
Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!
Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.
A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.
A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.
Jön a tavasz, nő a fű.
Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.
A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.
Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!
