Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!
Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.
Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?
A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!
Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?
Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.
Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…
A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.
Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!
Esik, a föld nedves.
A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?
Jön a tavasz, nő a fű.
A szeretett gyermekben nincsen csúfság.
Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.
A járás zen. Az ülés is.
A kezdetektől fogva semmi sem létezik.
Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?
Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!
A tűz forró, a víz hideg.
Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.
Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.
Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.
A rizskeksz képe elüti az éhséget?
A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.
Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?
Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!
A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?
Az éhes kutya száraz csontot rág.
Amint prédikálsz a lényeg elveszett.
Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!
Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.
Hópehely hullik az égő kemencére.
Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.
Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.
Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.
Figyelj a lépteidre!
Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!
Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.
A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.
Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.
Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?
A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.
Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!
Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?
Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.
A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.
Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.
Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.
A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.
