A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.
A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.
A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.
Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?
A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.
A kezdetektől fogva semmi sem létezik.
Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.
A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!
Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.
Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!
A szeretett gyermekben nincsen csúfság.
Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.
Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.
Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.
Az éhes kutya száraz csontot rág.
Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?
Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…
Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.
Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.
Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!
Amint prédikálsz a lényeg elveszett.
Figyelj a lépteidre!
Hópehely hullik az égő kemencére.
Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.
Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!
Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.
Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.
Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.
A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.
Esik, a föld nedves.
Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!
Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!
A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?
Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?
A rizskeksz képe elüti az éhséget?
Jön a tavasz, nő a fű.
Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?
Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!
A járás zen. Az ülés is.
Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?
Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?
Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.
Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!
A tűz forró, a víz hideg.
Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.
Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.
A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?
A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.
Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.
