Az éhes kutya száraz csontot rág.
Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?
Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!
A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.
Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.
A járás zen. Az ülés is.
Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!
A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.
Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.
Esik, a föld nedves.
Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.
Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.
Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!
Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.
Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.
Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.
Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.
Figyelj a lépteidre!
Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?
Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!
A kezdetektől fogva semmi sem létezik.
Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…
Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.
A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?
Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.
Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?
Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?
Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.
Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.
Hópehely hullik az égő kemencére.
Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!
Amint prédikálsz a lényeg elveszett.
Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.
A tűz forró, a víz hideg.
A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!
A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.
A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.
Jön a tavasz, nő a fű.
Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.
A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.
A rizskeksz képe elüti az éhséget?
Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!
A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?
Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!
Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?
A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.
Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.
A szeretett gyermekben nincsen csúfság.
Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?
