Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!
A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?
Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!
A járás zen. Az ülés is.
Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!
Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.
Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.
Figyelj a lépteidre!
Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!
Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.
Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?
A kezdetektől fogva semmi sem létezik.
Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?
Az éhes kutya száraz csontot rág.
A tűz forró, a víz hideg.
Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.
Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.
Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!
Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.
Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.
A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!
Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.
Hópehely hullik az égő kemencére.
Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!
Jön a tavasz, nő a fű.
Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!
Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.
Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.
A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.
A rizskeksz képe elüti az éhséget?
Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.
Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.
Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…
A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.
Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?
Esik, a föld nedves.
A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.
A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?
A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.
Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.
Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?
A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.
Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?
A szeretett gyermekben nincsen csúfság.
Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.
Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?
Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.
Amint prédikálsz a lényeg elveszett.
A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.
