A szeretett gyermekben nincsen csúfság.
A kezdetektől fogva semmi sem létezik.
Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!
A rizskeksz képe elüti az éhséget?
Jön a tavasz, nő a fű.
Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?
A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?
Hópehely hullik az égő kemencére.
Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?
Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.
Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!
Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.
A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.
Amint prédikálsz a lényeg elveszett.
Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.
Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.
Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.
Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.
Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!
Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!
Figyelj a lépteidre!
Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.
A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.
Az éhes kutya száraz csontot rág.
A tűz forró, a víz hideg.
A járás zen. Az ülés is.
Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.
Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.
A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.
A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.
Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.
Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?
Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.
A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.
A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.
Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…
Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.
Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.
Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?
A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!
Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?
Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!
Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!
Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.
Esik, a föld nedves.
Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.
Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?
A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?
Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!
