A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.
A járás zen. Az ülés is.
Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!
Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?
Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!
Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.
A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?
Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!
Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.
Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.
Hópehely hullik az égő kemencére.
A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.
Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.
Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.
A szeretett gyermekben nincsen csúfság.
Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?
Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?
A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.
Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.
Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.
Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.
Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.
Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!
Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!
Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.
Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!
Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?
Az éhes kutya száraz csontot rág.
Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.
Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.
A rizskeksz képe elüti az éhséget?
Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.
Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.
Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?
Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!
Figyelj a lépteidre!
Esik, a föld nedves.
A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!
Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…
Amint prédikálsz a lényeg elveszett.
A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.
A tűz forró, a víz hideg.
A kezdetektől fogva semmi sem létezik.
Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?
A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.
Jön a tavasz, nő a fű.
A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?
Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.
A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.
