Milyen a szél színe? Honnan jön az eső?
A tomboló hullámok nem olyan veszélyesek, mint az emberi tudat.
A szeretett gyermekben nincsen csúfság.
Nézz minden érző lényre könyörületes szemmel!
Nap, nap után mindig jó nap következik. A szél feltámad, a fák hajladoznak.
A tűz forró, a víz hideg.
Nyúlj érte, és elszalasztod, hagyjad menni, és követni fog.
Nyisd ki a szád, máris hibázol. Mozdítsd a nyelved, máris az igazság ellen vagy.
A gazdagon terített asztal nem csábítja a jóllakottat.
Szavakat keresve, bölcs mondásokra vadászva mikor jut időd a megvilágosodásra?
Teremtsd meg a semmihez nem ragaszkodó tudatot!
Minden úgy igaz, ahogy van. Miért kéne megvetni? Miért kéne gyűlölni?
Nincs jó gondolat, nincs gonosz gondolat.
Nem elbűvölődni dicsérettől, nem megbántódni szemrehányástól.
Ha Sakyamunival találkozol, öld meg! Ha Bodhidharmával találkozol, öld meg őt is!
A világi szenvedélyek elválaszthatatlanok a megvilágosodástól.
A tízezer törvény egy helyre vezet, de te ne ragaszkodj ahhoz sem!
Az tudja, hogy meleg vagy hideg a víz, aki issza.
Magadban keresd a megvilágosodást! Hol máshol?
Tégy meg ezer mérföldet anélkül, hogy a lábad mozdítanád!
A járás zen. Az ülés is.
A rizskeksz képe elüti az éhséget?
Tanítás a tanításon túl, nem támaszkodva szavakra és betűkre.
A mennyet földnek hívva földdé válik? A földet mennynek nevezve mennyé válik?
Jön a tavasz, nő a fű.
Mikor hideg, mondj hideget! Mikor forró, mondj forrót!
Ő meghal, én meghalok. Vajon hol találkozhatunk?
Soha nem hasonlatos semmihez. Hogy is prédikálhatnék róla?
A tavasz száz virágot bont, mégis kinek?
Tűz kell? Pattints kovát! Víz? Áss kutat!
Ülve mozdulatlanul, nem történik semmi. Jön a tavasz, nő a fű.
Cipőn keresztül vakarni ott, ahol viszket.
A kezdetektől fogva semmi sem létezik.
Esik, a föld nedves.
Egyetlen vak ember sok vakot vezet kézen fogva a tűzverembe.
Figyelj a lépteidre!
A könyörületes szavak könyörületes szájból jönnek.
Ölés vagy feltámasztás mind itt vannak ezekben a kezekben.
A leghalványabb igen és nem, és a tudat máris zavarodottan elveszik.
Ahol nincs Buddha, ott Buddha megmutatkozik.
Megvilágosodottan visszatértem, de maradt minden ugyanaz. A Szerzetes Hegy szitálása, párája, a Kanyargó Folyó hullámai…
Hópehely hullik az égő kemencére.
Bármily drága is az arany, a szembe kerülve nem más, mint piszok.
A mosolygó arc áldást adó, a zavarodott tudat gonosz méreggel teli.
Millió világ egyetlen buborék a tengeren. Minden buddha és pátriárka egyetlen villanás.
Mennynek, földnek és nekem azonos a gyökerünk. A mindenség és én ugyanazok vagyunk.
Hajítsd félre a dharmát, nem is beszélve a nem dharmáról!
Az éhes kutya száraz csontot rág.
Amint prédikálsz a lényeg elveszett.
